döntés

Kedves Barátaim!


Ha esetleg úgy olvasod a blogomat, hogy nem ismerlek, megtisztelsz a figyelmeddel, így Téged is kedves idegen barátomként köszöntelek!!!

Íme az első bejegyzésem.

Mit is jelent pontosan, hogy új élet?! Azt gondolhatná mindenki, hogy ó, micsoda nagy szó és micsoda közhely....igen, nagyon nagy szó, lehet, hogy közhely is , de mögötte hatalmas vívódások és életem talán egyik legnagyobb döntése áll.
Új életet kezdeni lehet elkapkodva, megfontoltan, indulattal, fájdalommal, ésszel, szívvel és még ki tudja hány verzió létezik rá...
...de talán mégis a legfontosabb dolog, bármilyen is volt a körülmény mely elvezetett idáig, az maga a döntés meghozatala. Hogy képes vagy felismerni, hogy az életed egy olyan szakaszába érkezetél, amikor döntened kell, hogy hogyan és milyen minőségben akarod tovább folytatni földi létedet.
Sok embert ismerek nagyon vegyes korosztályban, ezáltal sok élet körülménybe pillanthattam bele, mégis a magam életében meglátni a változás szelét volt a legnehezebb feladat.
Elfogadni, hogy a változás, mely bekövetkezett szinte minden téren nem feltétlenül az ellenségem, még akkor sem, ha vállalnom kell a felelősséget -és bevallom ez sokszor nem könnyű-. Talán ez az ami sokunkat visszarettent a döntéstől, hogy félünk a változástól és félünk az ebből adódó döntések általi következményektől. Egyszóval félünk felelősséget vállalni. A mai magyar társadalomban bátor az az ember, aki hajlandó a normáktól eltérő véleményét nemcsak felszínre hozni, de ki is áll értük, és képes vállalni azt mások előtt. Manapság az emberek -fogjuk ezt bármire- de nagyon könnyen ítélkeznek mások felett, nem nézve annak körülményeit, és a valódi hátterét. Könnyen mondunk negatív kritikát olyanokról, akiket igazán nem is ismerünk, mégis jogosultságot érzünk magunkban, hogy fél vagy negyed információkból esetleg téves következtetéseket vonjunk le. Becsméreljük a másikat, holott talán az irigység szól belőlünk, a kritikákkal saját gyengeségünket palástoljuk. Tisztelet a kivételnek, és persze akinek nem inge...

Döntés és felelősség ez a két kulcs szó, és ami még hozzá jön, az egy nagy adag optimizmus.

Felnőni a felismeréhez, hogy valaminek végérvényesen vége nagyon nehéz. 26 évesen neki állni egyedül felépíteni az életemet, oly módon, hogy a lányomról is maximálisan gondoskodjam, és ez elsősorban nem csak az anyagi részét jelenti a dolgoknak szintén nagyon nehéz. De merem ajánlani mindenkinek a döntés terápiát.


Rám hihetetlen hatással volt...van...


Fantasztikus erőt ad, hogy elmondhatom magamról, hogy már nem vagyok megalkuvó, nem élek többé olyan szituációban amely nem a valóságot mutatja. Ki mertem mondani, hogy változtatni akarok, és lépni is mertem felé. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek az én példámat kell követnie, hogy mindenki innentől kezdve forgassa fel az életét, pusztán azt próbálom sugallni, hogy ha egy életünk van, akkor azt kell minőségileg is a lehető legjobbá tenni, hiszen ha én nem teszek semmit a saját boldogságomért, a saját életem körülményeinek javításáért, akkor senki más nem fog értem harcolni......


És hidd el kedves barátom, vagy tudod mit, ne is hidd el, inkább próbáld ki magad is...hozz döntéseket, legyenek azok akármilyen aprók is, és meglátod, hogy bátrabban fogsz a tükörbe nézni...