1.tárgyalás

A nagy döntéseket általában nagy lépések is követik. Nálam, ennek a folyamatnak jogi szempontból ma újabb mérföldköve érkezett el. Reggel 9órára jelenésem volt a Markó utcában (no nem bűntetésvégrehajtás ügyben...), a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a válóperem első tárgyalásán.
Az egész szituáció nagy mértékben frusztrált és már éjjel alig aludtam valamit, holott tisztában voltam nagyjából a forgatókönyvvel, ami ezen a tárgyaláson még elég light-osnak ígérkezett.
A tárgyalásra együtt érkeztünk (ez tovább növelte adrenalin és vérnyomás szintemet), az ügyvédemmel a helyszínen talákoztam. Amíg rá várakoztam, és egy percre magamra maradtam a következő jelenet játszódott le mellettem úgy 2méterre. A folyosóra egyszer csak berobbant egy kb 1,90m magas és mindehhez 120kgnyi tömény izom kommandós, állig feketében, símaszkban, majd mögötte egy rab (kincstári öltözékben) tökig összeláncolva, majd még két gorilla. Hirtelen úgy éreztem magam, mint Szid a jégkorszak első részében, amikor a rinók rátámadnak....szétnéztem, hogy most csak én vágok nagyon butuska és rémült arcot, vagy rajtam kívül esetleg másnak is feltűnt, hogy mi folyik itt...ez a magyar közöny, vagy a rutin, de senki nem lepődött meg annyira, mint én...mondjuk ők messzebb is álltak. Némi nyugodtságra adott okot, hogy az egyik őr folyamatosan a rab és én közöttem állt..de meg nem kértek volna, hogy menjek arrébb..így aztán felálltam, és pár lépéssel odébb somfordáltam. Aztán ilyenből még jött vagy három, plussz kisvártatva megjelentek a rokonok is, de akkor már szerencsére megtelt a folyosó és már kezdtem hozzászokni a légkörhöz is.
De visszatérve a a tárgyalásra. Inkább hasonlított tollbamondásnak, mint a filmekben látható klasszikus bontópernek. A bírónő (igen szimpi volt, sőt külön el volt ájulval Emma nevétől..így sztem beloptam magam..) először felolvasta a tényállásokat, majd néhány kérdést intézett hozzánk, hogy pl az adatlapon a valóságnak megfelelően nyilatkoztunk e, gondolok itt olyanra: úgy hívnak e ahogy, ott laksz ahol, annyi gyereked van amennyi...majd jött néhány személyesebb, de semmit sem firtató kérdés:
- mennyi ideje tartott a kapcsolat a házasság előtt
- szerelmházasság volt e
- miért lett végérvényesen vége
- megpróbálták e helyrehozni
(asszem ez a négy volt mindösszesen, ami konkrétan a per tárgyához kötődött) Itt rövid igenekkel és max tőmondatokban kifejtős válaszokat volt szükséges adni. 
Néhány szóban kitértek Emmára, hogy a láthatsát illetően megállapodtunk e. Miután a bírónő is látta, hogy itt már minden le van beszélve előre, így nem húzta, mint a rétes tésztát. Szorgalmasan felvette a diktafonjára a hallottakat (na erre utaltam a tollbamondással), majd utunkra engedett bennünket. Az egész nem volt több 30percnél.
Az ügyvédem közbenjárására, a második (remélhetően záró) tárgyalás időpontja 2009.november 24-re (Emma névnapja)lett kitűzve, ami most még ugyan ceruzás időpont, de reméljük, hogy Katalin napra (nov.25) én ezt az ajándékot kapom. 

Külön köszönet Enikőnek, aki Porecben sem felejtette el, hogy ma milyen megpróbáltatás vár rám, és megragadta az alkalmat, hogy egy sms erejéig némi energiát küldjön.