sportpedagógia

Nem konkrétan a sportpedagógia témakörről írnék most, inkább globálisan az oktatást venném górcső alá, de mindenképp megemlítendő, hogy az itt leírotttakat a mai okításon sikerült gondolati szinten realizálni. 
Azt gondom mindenki tudja, hogy a magyar felsőoktatás -kiemelten pl az orvosi egyetemet- igen magas színvonalú. Sőt, világ viszonylatban is a magyar fiatalok a művelt kategóriába tartoznak /hasonlítsunk csak össze egy amerikai és egy magyar fiatalt, max az egója nagyobb/. Igen ám, de ugyanakkor elég sokat lehet hallani az oktatás alacsony szintű problémáiról. A követelményeket egyre inkább csökkentik, pl nincs házi, ami az én koromban azért nem volt divat, na nem mintha olyan öreg lennék, de már most szignifikáns a különbség. 
Miért is lehet ez így? Az én korosztályom még viszonylag sokat mozgott, emlékszem, még gimiben is kötelező volt a heti két óra úszás, ami ha jól emlékszem 35 hossz leúszását követelte meg. Ebbe így még kényelmesen belefért a séta az usziig és vissza, a hajszárítás, ami ekkora lobonc mellett nekem nem volt sosem két perc, egy gyömbér és egy snickers is. A tanítványaim egy részén látni, hogy a ma kor fiatalja ezen mozgás mennyiségnek a töredékét sem bírja. Reggel irány a suli, ebéd után usgyi haza, majd csatt be a számítógép elé. Pici lecke írás, de közben is mehet a playstation, vagy X-box, vagy ki tudja mi van most épp terítéken (elnézést, de ebben már nem vagyok annyira otthon). Szóval azt ugye tudjuk, hogy a szellemi terheléssel egyesen arányos a fizikai terhelés. Tehát, ha elmebeli képességeket szeretnénk növelni, akkor logikusan ezzel megegyező mértékben növelni kell a fizikai aktivitást, hiszen a kettő kiegészíti egymást. Nem véletlen, hogy vizsga felkészülés előtt, amikor már a betűk is összefolynak érdemes picit mozogni, ami új lendületet ad az agynak. Ergo a fentiekből fakadó nem túl bonyolult következtetés, hogy ha a mai fiatalok szemmel láthatóan közel sem teljesítik az elvárható fizikai aktivitást, akkor az oktatásban badarság tőlük magasabb (pesszimista megközelítésben normál) agyi kapacitást várni. Nincs állóképességük, ami ezt elősegítené. 
A másik érdekesség pl. az olvasás tanulás. A magyar diákok nagy részének problémája van az olvasott szöveg megértésével. Ez a képesség - mármint, hogy olvasni tanulunk-, az általános iskola 1-4. osztálya között sajátítandó el. A szülők szinte sírógörcsöt kapnak, ha az elsős kislurkó karácsonyra nem tudja felolvasni a mennyből az angyalt...ugyanez a folyamat (tehát még mindig az olvasás tanulás) Finnorzságban 1-2 évig tart. (nem karácsonyig!!). Az írást tanulást pedig már csak félve merem ide írni, az náluk 2-3 év. ÉS persze senki ne gondolja, hogy a finnek IQ szintje ennyivel lejjebb van, sőőőőt! Amúgy a tudomány mai állása szerint az olvasás tanulást folyamatosan kellene fejleszteni...nem csak általános iskolában, hanem közép iskolai szinten is. Hányszor találkozunk olyan felnőttel, akin a teljes lámpaláz és pánik tör ki,amint egy ismeretlen szöveget kérnek tőle felovasni. ...
Költői kérdés...ha ezt mind tudjuk, látjuk a problémát, ismerjük, hogy hogyan kellene működnie....tanítjuk is (én vagyok rá az élő példa)....miért nem működik ez így globálisan nálunk?????