itt van az ősz, itt van újra.....hangzik a versben Petőfi tollából...
Sokaknál azonban ez az évszak az elmúlás kezdete és már jó néhányan kezdenek ilyenkor felkészülni a téli depresszióra...pedig minden csak felfogás kérdése.
Ma munka után haza felé jövet a buszon és a metrón is több savanyú beszélgetést is hallottam: jaj, milyen hideg van....milyen korán sötétedik...jaj már mindjárt itt a tél, szét fogunk fagyni....nem süt a nap, olyan szürke az ég....etc.
Kinéztem a busz ablakán és én fákat láttam sok-sok színes levéllel....színeket láttam a sárgától-a barnáig...láttam a felhők között erőlködő napsugarak lábacskáit...nekem is hideg volt....az én kezem is fázott....(hát még a lábam :))
Gyakran van úgy, hogy belefeledkezünk a sajnálkozásba, és a sok sirám mellett elhaladunk értékes pillanatok mellett...
1 megjegyzés:
Milyen igaz ez. :)
Megjegyzés küldése