sztori tavalyról (H1N1)

Ismét Kőbányán....ma visszatértünk, holnaptól folytatódik eddigi életünk... bölcsi, munka... Manócskám épp alszik, így van pár percem blogolni egy csöppet. A tavalyi évben történt egy sztori, amit gondoltam megosztok. Voltak ugye ezek a H1N1-es oltó központok. Én is egy ilyenben estem túl az nagy szurin. Javasoltam a kolléganőmnek is, hogy oda menjen, viszonylag kevés számú jelentkező miatt. Ő így is tett, ám pár nappal később, mint ahogy én voltam. Nevezetesen aznap ment, amikor ezek az intézmények bezártak. Igen ám, de mint ahogy egyébként is sok zűrzavar volt ezekkel kapcsolatosan, csak azt felejtették el mondani, mikor csukódnak be a kapuk. Így történhetett meg, hogy kollégám gyanútlanul odaállított, kezében a 3.000.-Ft-tal 15:00-ra. Hansúlyoznám, hogy még ott voltak a nővérek, doktorok, és más nem várt már, ám a rovancsolás oly megterhelő feladat volt a számukra, hogy konkrétan elküdték, mondván, hogy már bezártak....hiába kérte, először udvariasan, majd kissé erőteljesebben, mégis hazaküldték és nem adták be neki az oltást. Azóta persze minden nap hallani hány új megbetegedést diagnosztizáltak, és már közismert színészek is reklámozzák a megelőző oltás fontosságát...úgy látszik az akkor, ott épp szolgálatban lévők ezeket bizonyára nem látták...