újrakezdés / restart

Az utóbbi napok komoly fejtörést okoztak. Szüntelen azon vagyok, hogy ha már az életünk így alakult, Emmának maximálisan mindent meg tudjak adni. Itt most nem elsősorban a leghiperebb szuperebb játékokra...stb-re gondolok, bár asszem már lassan játékoboltot is nyithatnánk.., inkább a pénzen nem megvehető, lelki egyensúlyának megtartása és a stabilitás biztosítására gondolok, mind a mellett, hogy élménydús napokat szerezzek neki. 
Nem panaszkodom egy percig sem, hiszem remek csajszi, és rendkívül büszke vagyok rá. A bölcsiben az egyik legnyugodtabb és egyben a legsajtkukacabb (mint mindig), és ennek visszajelzés értéke is van. 
Nagy tanulság volt a hétvége, hogy erőfeszítésem ellenére, az elért eredmény -ha kiszakad a megszokott környezetéből és nem túl optimális közegbe kerül - mennyire törékeny, ám szerencsére könnyen regenerálható. 
Vettünk egy nagy levegőt és belevetettük magunkat ebben a hétbe is. Emma bölcsibe ment, én dolgozni :)


Az újrakezdésről és az emberi lelkierőről olvastam egy érdekes cikket. Erős Zsolt hegymászó "tragédiájával" van tele a sajtó. Mely szerint a Himaláját (ő volt az első magyar a Mount Everest-en) is megjárt férfi szerencsétlenül járt a szlovákiai Magas-Tátrában, egy lavina sodorta el őt és társait, melyben súlyos lábsérülést szenvedett. Saját kérésére amputálták a sérült lábát, esélyt hagyva így, hogy egy sikeres rehabilitáció után ismét mászhasson. Életemben nem másztam még hegyet, persze ami késik nem múlik, még akár ezt is kipróbálhatom....Erős Zsolttal nem, de Klein Dáviddal volt szerencsém találkozni, szóval van némi fogalmam az ilyen szintű hegymászók megszállottságát illetően....de nagyon megfogott ez a fajta lelki nagyság. Nem kesereg, (nyílván nem volt öröm számára a hír), nem adja fel, nem temeti magát, hanem újrakezd, és eltökélt szándékkal néz a jövő felé. -Szeptemberben újra hegyeket akar hódítani.- 
Azt gondolom, érdemes picit elgondolkodni az eseten, és akár átültetni a sablont a saját életünkbe.... mikor és hogyan kell újrakezdeni, mit érdemes érte feláldozni és mit nem... 


Ez az egyik dolog ami Új-Zéland kapcsán legfőképpen motivál. Az újrakezdés lehetősége. Emma szempontjából ez mindenképpen pozitív változás lesz, bár bizonyos, hogy eleinte komoly nehézségekkel kell megküzdenünk, hiszen nemcsak egy új helyre, de új kultúrába és új nyelvterületre költözünk. Míg én elmondhatom, hogy beszélek angolul,(ugyan hallottam egy két kiwi akcentussal -szándékosan használom az akcentus szót- párbeszédet....brutális) a munkám révén használom is (bár az elég specifikus), de Emma egyelőre nincs túl bő szókincs birtokában, új emberek, új környezettel kell megbarátkoznia, mondjuk ezzel eddig itthon sem volt baj, épp ezért bízom benne, hogy majd ott sem lesz.
Tény, hogy még sok mindent nem tudok Új-Zélanddal kapcsolatosan, sokszor menet közben derül ki az olvasgatás alatt, hogy az előre szinte lényegtelennek tűnő dolog mennyire lényeges mégis. Az is tény, hogy már számtalan dolognak utána jártam, és rengeteg mindent ismerek már az országgal kapcsolatosan, de biztos vagyok abban is, hogy azért megannyi buktató lesz, amire nem fogunk tudni felkészülni. 
Mindezek ellenére hiszem, hogy a mi újrakezdésünk jókor indult el, és jó felé tart :o))