how could I tell it girls without tears

2002 augusztus 5. - ezen a napon kötöttem meg életem első munkaszerződését. Gyors fejszámolással, ekkor még 19 éves sem voltam. Gimi majd az ötödik év után, előttem állt a lehetőség, hogy főiskolára menjek nappali tagoztra, de én úgy döntöttem, hogy inkább távoktatásba kezdek, és mellette munkát vállalok. Elég kései gyerek lettem, nincs is testvérem, szóval úgy éreztem, hogy ennyi év gondoskodás után illő, hogy a saját lábamra álljak, és amire szükségem van, különösen anyagi téren, végre ne az apuék számláját terhelje. Ez persze nem ment rögtön elsőre, hiszen friss referensi bizonyítvánnyal, csekély szakmai tapasztalattal csöppentem bele az utazási irodák világába. Gyakorlatilag nulláról kezdtem a munkát. Mentoromként az akkori és jelenlegi irodavezetőnket kaptam, aki szakmai tudásával és hozzá állásával sokat segített, hogy ma azon ismeretek a birtokában lehessek amellyekkel rendelkezem. Az utazás szervezés szinte minden ágazatában dolgoztam, széles palettát sikerült megismerni, amiért most rendkívül hálás lehetek. Bár az irodánk nem túl nagy, de szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi éven keresztül egy ilyen csapat tagja lehettem, és büszke vagyok azon baráti kapcsolatokra amelyek ezalatt a 8 év alatt kötődtek. Gyakorlatilag fogalmazhatnék úgy is, hogy ott válltam felnőtté és anyává a szemük előtt. 
Hogy miért kezdtem ezzel a visszatekintéssel, annak nagyon egyszerű oka van. Ma felmondtam, hiszen még rengeteg tennivaló vár rám, és ezekhez időre van szükségem. Ezzel a lépéssel az életem újabb korszaka zárult le....szerettem a munkámat és mindig kellemes emlékek fognak eszembe jutni, ha vissza gondolok erre az időszakra.
Bár még találkozunk csajok, de köszönet mindenért, és nagyon fogtok hiányozni!!!!