Az elmúlt pár hetem, a hogyan kapkodjunk ezerrel séma alapján alakult. Így volt ez ma is. Reggel Emmával besétáltunk a bölcsibe, a nagy hó miatt ugyanis a babakocsis közlekedés szinte lehetetlen, siettem az irodába, 10-re jött az Apu volt kollegájának a felesége norvég fjordos hajóút ügyében, ezzel speciel én foglalkoztam, majd 11-kor már útban voltam hazafelé, hogy minden szükséges papírt felmarkolva, Emmát a bölcsiből lehetőség szerint még legméllyebb álma előtt elhozzam, és elrohanjunk egy újabb nullás közüzemű igazolásért. (Ez ugye a lakás szerződéshez kell. ) Ezek után, miután Emma levett mindenkit a lábáról a hivatalban és az összes létező szóróanyagból begyűjtött egyet, kihéveztünk Mogyi citybe, hogy végre visszakaphassam a nevem.
Aki elvált, annak ugye felvetődik a kérdés, hogy akarja e tovább a régi, férjezett nevét használni, vagy vissza szeretné kapni az eredetit. Én az utóbbit választottam, független nő vagyok, kérem vissza a nevem, had lehessek már végre az aláírásomban is én, én.
Szóval mindennek a hivatalos menete, hogy ahhoz az önkormányzathoz kell először folyamodni, akinél anno a házasság megköttetett, itt 5000.-HUF okmánybélyeg leperkálásának fejében kiállítanak egy új házassági anyakönyvi kivonatot, amelyre a megjegyzés rovatba belekerül, hogy az ilyen és ilyen sz. bírósági ítélet értelmében a volt feleség kérelmére a neve ettől a naptól kezdve XY. Ezzel lehet majd menni az okmányirodába, ahol ténylegesen kicserélik az iratokat újabb súlyos forintokért...na ez holnap vár rám...jó móka.....
1 megjegyzés:
Minden tiszteletem a Tied. Szuper vagy!
Megjegyzés küldése