Már több hete többnyire erről szólt az életünk, hogy pakoltunk, rámoltunk és dobozoltunk. Emma remekül tűrte a megpróbáltatásokat, sőt, ha olyan kedvében volt, még segítségemül is elszegődött :o)
Ma végre pontot tettünk ennek a fejezetnek a végére is. Reggel 8-ra két segítő érkezett, majd kicsivel később a fuvaros is, és gyakorlatilag délután kettő magasságában már egyedül lófráltam a visszangzó lakásban igyekezvén betakarítani a bútorok alatt/mögött felgyülemlett porcicákat.
Pár óra alatt lett az eddig otthonomnak nevezett helyből, egy üres lakás. Furcsa, és némiképp szentimentális érzés volt a csupasz falak között állni, egy felmosóval a kezemben, és belegondolni, hogy a minap ezek a szobák, még Emma játékaival voltak tele és megannyi emlékkel....
Az emlékek persze nem téglához, vagy falhoz, sőt nem is bútorhoz kötöttek, azt viszem tovább legbelül, ám egy újabb ajtó csukódott be mögöttünk, és kerültünk ismét egy határozott lépéssel közelebb az ÚJ ÉLETÜNKHÖZ!!! :))))))))
2 megjegyzés:
A cím megtévesztő, már kezdtem aggódni hogy nem mentem ki Értetek a reptérre... :)))
Ne aggódj...ha nem lettél volna ott, már tudnál róla :)))
Megjegyzés küldése