Manócskám a kerületünk egyik legjobb bölcsödéjébe jár, ezt már többször is említettem, mégis leírhatatlan a különbség hozzáállás kérdésében az új-zélandi és a magyar rendszer között.
Taurangában sikerült több olyan ovival is felvenni a kapcsolatot, akik felvennék Őt, ki fél napra, ki pedig akár egész napos intervallumra. Szóval az, hogy ott már az ekkora törpékkel is komoly szinten elkezdik megismertetni a természet (érts állat- és növényvilág) szépségeit, érdekességeit, és rendkívül környezet tudatos szemléletet próbálnak beléjük nevelni, már önmagában elegendő, hogy a szignifikáns különbséget szemléltessem.
Éppen ezért gondoltam egy nagyot, és felkerestem a bölcsödénk igazgatóját, mit szólna, ha a gyerekek itt is belepillantást kapnának és egy kicsit természet közelibb milliöben tölthetnék mindennapjaikat...no nem önkéntes faültetésre gondoltam, sőt hernyókat sem voltam hajlandó összefogdosni (télen egy csöppet nehéz is lett volna), de felajánlottam az akváriumainkat, legalább azt nézegethessék az erősen urbanizált gyerkőcök. Mondanom sem kell, először nagy szemekkel pislogott, hogy most én miről beszélek....aztán mikor kezdtem vele megértetni, hogy ez miért lenne nekik jó, végül rábólintott... (persze mindezt grátisz adományozom, mondván szegény az eklézsia, de ha ezzel egy picit jobbá lehet tenni a következő évfolyamok napjait, akkor megérte...)
Sajnos nem egyszer fül- és szemtanúja voltam, amikor csoporttársak egy kacsás, libás, háztáji állatos képen annyira elcsodálkoztak, mint esetleg én tenném egy quantum fizikai könyv láttán...pedig, nem is messze, a házunk mellett létezett egy pici vadaspark, (a tulaj nemtörőmdömsége miatt, a lakók felháborodásának eleget téve ez is megszűnt) tehát lett volna hová vinni a gyerkőcöt, csak némi időt és energiát kellett volna rááldozni...
Tudom, hogy nem feltétlenül van akkora szerencséjük a mai kor ifjoncainak, hogy állatokkal körülvéve nőjjenek fel, sőt azt sem kell, hogy, mint Emma, előbb üljön lóhátán, minthogy járni tudjon, de nem hinném, hogy a négy fal között a helyük az ekkora csöppségeknek!
5 megjegyzés:
Megszünt a kis vadaspark?
És mi lett az állatokkal?
A kis kecskéket például utánunk küldhették volna... :)
Képzeld!Igen, megszűnt. :(
Nem tom mi lett az állatokkal, egyszercsak eltűnt az összes. Önkormányzati felszólításra számolták fel, a lakók kérésére. Biztos emlékszel, mennyire ramaty volt a kerítés, és a kecskék már inkább kinn kószáltak, mint benn. Mondjuk ez speciel max engem a parkolásnál zavart néha, ügyeskedni kellett, ha bátor volt egyik másik. De inkább a szagok mérgelték fel a helyieket. Pedig azt hiszem mindent meg lehetett volna oldani, csak némi odafigyelés kellett volna a tulaj részéről. Bár tény, hogy nem a kecske a legkellemesebb szagú állat, pláne ha hímneű egyedekből jópár van egy helyen :(
Én speciel a "szőrös"lábú japán kakasért voltam oda, jobb, volt, mint egy ébresztő óra :)
Emlékszem én is, hogy mennyire jó állapotok uralkodtak. :( Sajnos a mentalitáson sok múlik. A lakók az helyett, hogy megoldást kerestek volna, inkább felszámoltatták. Ez az egyszerűbb.
Enci! Én azt hiszem a lakókon itt már vajmi kevés múlott. Így is szinte a konyhai "maradékokból" éltek az állatok,(és zabálták magukat degeszre, hiszen komolyan válogattak a végén már) emlékszel hányszor vittünk együtt is le pl. zöldség héjat, másrészről én csak télire láttam nekik szálas takarmányt bekészítve. Ez már régóta húzódott...nagyon sajnálom a dolgot :(
Igazad van. A tulajdonoson múlott leginkább. Sajnálom én is, hogy megszűnt. Egy kis életet vitt a városi falak közé. :)
Megjegyzés küldése