moralitás

Az elmúlt időszakban ha azt mondom, hogy a világ megfordult velem, akkor azt hiszem enyhén fogalmaztam. Gondolok itt a nyáron kezdődött változásokra, amit közvetlenül egy baleset indított el és mely változások a mai napig tartanak és még tartani is fognak egy darabig. 
Sőt, szinte mindent el kellett veszítsek ami addig fontos volt, ahhoz, hogy most itt állva, szűk három héttel életem eddigi legnagyobb változása előtt, még inkább biztos legyek, hogy minden döntésem eddig helyesnek bizonyult.  
Továbbra is azt vallom, hogy a minden napjaink egy kirakós darabjai és sok olyan darabka van, amit még nem látunk, nem látok, hogy hogyan is fog a teljes képhez illeszkedni, de utólag mindig kiderül, hogy miért oda és úgy kellett összepászítani őket. Hiszem, hogy mindennek oka van, ergo hiszek a sorsban is...
A költözésünknek a gyakorlati része, pusztán ügyintézés, melynek van egy folyamata amit ha az ember betart és szisztematikusan végez, akkor különösebb probléma nincs vele. Nyílván időigényes, sőt, gyakran fárasztó, ismerve a magyar állapotokat, de mégis azt gondolom, hogy ez viszonylag egyszerűen megoldható, hiszen pusztán egy lista kell hozzá és utána járás...
Van azonban mindezek hátterében egy nagyon nem elhanyagolható szempont, ez pedig, hogy morálisan az ember felkészüljön. Csak úgy tudunk ekkora változást a legsikeresebben véghez vinni, ha fejben nagyon ott vagyunk. Ha képesek vagyunk felvértezni magunk a problémák okozta támadások ellen, és képesek vagyunk töltődni. 
Mindenkinek eleinte iszonyat nehézségekbe kerül, hogy egy teljesen új társadalomba beilleszkedjen, legyen az a világ bármely szeglete. Nekünk pedig még hátrányosabb a helyzetünk, hiszen velünk idehaza is sok változás történt...
Bár iszonyatosan pörögnek a napok, még akkor is, ha olybá tűnik, hogy csak vánszorognak a percek, az elmúlt időszak többek között arra is jó volt, hogy a gondoltaimat rendezzem. Tudnom kellett, hová akarok elérni és ehhez mit kell tennem, miről kell lemondanom és miért kell küzdenem. 
Hiszem, hogy a pozitív gondolatok pozitívan befolyásolják az életem...és hiszem, hogy az, hogy eddig aránylag  könnyen épültek egymásra a kockák, nem véletlen...
Nem állítom, hogy mindig minden tökéletesen működik, nekem is van, hogy csacskaságokat beszélek és esetleg túl aggódok egy témát, de látom, hogy mi a cél, hiszen immáron két és fél éve van valaki az életemben, akiért bármit megtennék, és azt szeretném, hogy a legboldogabb élete lehessen!!!
És ezúton is köszönöm mindenkinek, aki az életem akármilyen szintjén is, de mellettem állt, áll és segített a nehéz percekben, elviselt, ha épp butaságokat beszéltem és velem örült a boldog pillanatokban..  :))))