kiköltöztünk....MEGÉRKEZTÜNK

Hello mindenki, vagy mondhatnám, hogy KIA ORA!!!


Most már vagyok olyan állapotban, bár még mindig irtó fáradtan, hogy egy pár sort írni tudjak. Szóval minden rendben és szerencsésen megérkeztünk. 


Kedden reggel 7kor indult a gépünk a bécsi schwechati repülőtérről. Egy kis gép indult el az irrgalmatlan szélben, amin ráadásul iszonyatosan ment a fűtés. Így mire leszálltunk a gépről inkább hasonlítottunk egy hajótörötthöz, mint repülő utashoz. Fal fehér és imbolyog....


Így könnyen, hamar meg tudtuk állapítani ki utazott a géppel. Egy szó, mint száz nem mentünk be Londonba, mert gyakorlatilag örültünk, hogy élünk. De el kell mondjam, hogy remekül eltöltöttük így is az időt.  Minden lényegeset láttunk, igaz csak a gépről, hiszen a pilótánk a a belváros fölött repült. A Terminál 1 nagyon szép, óriási, és rengeteg bolt, üzlet, étterem kapott benne helyet. 


Jó pár óra várakozás után egy hatalmas géppel folytattunk utunkat. Az Air Newsealand 1-es járatszámú járatán folytattunk nem kevéssé fáradságos repülésünket. Először 12, majd 11 órát sikerült a levegőben töltenünk, de ez egy-egy rázkódást leszámítva ez már sima ügy és sétagalopp volt. 


Az első etap után Los Angeles-ben töltöttünk két órát, itt egy újabb security check-en estünk át, de a helyi személyzetet dícsérendő, minket és egy másik gyermekes családot olyan előre vettek, hogy hamarább túljutottunk mindenen, mint a business class utasai. 
A váróban kávé, tea, chips és sok édes péksüti várt bennünket. Innen indultunk tovább az újabb tizenegynehány órás utunkra.


Itt már tök sötét volt, így Emma nagyjából ezt végig aludta. Én hol aludtam, hol nem, de inkább csak egy egy órára elszenderettem. Végül ma reggel (helyi idő szerint) végre leszállt a gépünk, és elmondhatjuk, hogy most egy ideig nem kell repülnünk.


El kell mondjam, hogy ellátás szempontjából az Air NZ-ben nem volt hiba, a gyerek menü fogalmát, ugyanugy, mint a többiek is némiképp félreértelmezik, szerintem a párolt, ízetlen nem ebbe a kategóriába tartozik...


Tehát a napfelkelte várt bennünket Auckland-ben, elképesztő színekkel. Hiába is próbálnám ide pár szóban leírni, hogy a szivárvány minden árnyalata megtalálható volt az égbolton, ez nem lenne életszerű. Ez nagyon más. Leszállva a repülőről, mindenki mosolyog, gyönyörű az idő....szóval ezt látni, nem is inkább érezni kell!!!!


Emma szinte ma végig aludt a megérkezésünk után is, most ébredt fel nemrég, sikerült egy pár falatot ennie, és most Hédivel épp hatalmas rajzolásban vannak....


Nemsokára újra jelentkezünk.