Kelly Tarlton's

A rózsakertből indultunk ide. Először úgytűnt (ez pénteken volt, ami érthetetlen módon munkaszüneti nap volt és zárva volt minden, ehhez képest ma -hétfőn- szintén ünnep nap van, de nyitva minden), hogy nincs nyitva, majd miután megebédeltünk, és visszafelé már majdnem elmentem mellette, akkor tűnt fel, hogy ni csak, hát mégis kinyitott, és hűű mennyien vannak. Kb. 10 percet álldogáltam indexelve, hogy parkolóhelyet szerezzek, de bejutottunk végre :)
Erről a helyről azt kell dióhéjban tudni, hogy az Antarktiszi élővilágnak, expedícióknak és tengeri élőlényeknek szolgál kiállítóhelyül. 

Nagyon jó móka :))) Vannak itt hómobilok, és mindenféle antarktiszi jégen és havon járó lánctalpas járgányok, és magadat is próbára teendő, van itt egy ládika, benne jéghideg vízzel. 30msp-ig kellene benne tartani a kezed (ciki, nem ciki, én 10nél feladtam), akkor lennél über szuper - hozzá teszem, hogy a dolog nem lehetetlen, a helyszínen egy maori fickónak, de mint kiderült, anno Krisztiánnak is sikerült /gratula érte/- .
Innen továbbhaladva expedíciós berendezési tárgyak, berendezések kompletten és sok fotó volt látható. Aztán jött a legtutibb rész. Asszem seacat-nek hívták a csoda járgányokat amikkel egy teljesen meseszerű világba lehetett egy pillanat alatt eljutni. Na itt Emma egyből frászt kapott, ugyanis az első szalagfüggöny után, hogy hatásosabb legyen a történet, jól megforgatták a falat körülöttünk, aminek az lett az eredménye, hogy úgy érezted magad, mintha centrifugába ülnél. De elképesztő volt, hogy melletted két centire pingik szabadon kószáltak.
Innen kikecmeregve, hatalmas medence, még hatalmasabb rájákkal és egy nagyon bátor etető nénivel szórakoztatta a nagyérdeműt.
Aztán jött a klasszikus tropicáriumos cápás rész, csak sokkal nagyobb, színvonalasabb verzióban.


Ide aztán valóban érdemes minden Aucklandbe látogatót elcibálni :)))


Képek itt