1. nap

Helló Kedves Olvasó!
Micoda nad lánok jettünk!!!!!
Ma voltunk először bölcsiben.
Délelőtt 10-re kellett menni, ami Emmának nem a legideálisabb időpont volt, ugyanis az utóbbi időben rászokott a délelőtti szundizásra. Így elég álmosan, kicsit nyügin, és persze tele cuccokkal (benti játszós ruha, kinti játszós ruha, cipők..tisztasági csomag, pelusok, játék......)érkeztünk meg. Már ismerős volt a járás, így Manócskám fél másodperc alatt faképnél hagyott, aminek most még örültem is. Legalább láttam, hogy jól el van. Ez a fene nagy önállóság kb negyed órán át tartott, majd a gyerek koszorú -mely időközben körülévett - hangzavarán, és az ezernyi kérdésen átfurakodva meghallottam kislánykám kérdő hangját: Annnaaaa, hol vagy?
Óvatosan kihámoztam magam a törpék kezei közül, és elindultam a hang irányába...nem kellett soká keresni, az egyetlen dolog, ami élményszerűen meglovagolható, az egy rugós elefánt volt, na ná, hogy azt vette birtokba. Legnagyobb örömömre, nem is hagyta magát eltántorítani a választott játéktól, pedig többen is próbálkoztak vele. Na nehogy bárki is azt gondolja, hogy tetszik, ha akaratos egy gyerkőc, de Emma eddigi játszótéri, maximálisan konfliktus kerülő viselkedését ismerve, ez némiképp megnyugvást jelentett, hogy ha akar, akkor tud, és nem hagyja magát. (Van ugyanis olyan kislány, aki naphosszat a falat támasztja, és ha nem lennének a nagyon kedves gondozónénik, akkor nem is nagyon játszana, mert nem mer semmiféle játékot elkérni a többiektől, és mint tudjuk a gyerekek ezt jól ki is használják)
A nagy játék közepette egyszercsak leszakadt az ég, igazi kis hangyaboly kerekedett, de végül minden csöppség szárazon került be a csoport szobákba. Emmával is bementünk. Kb 5 perc alatt sikerült a két egybenyíló szoba játékait úgy összekeverni -ebben persze Emma is kivette a részét -, hogy a maradék 20 percben amíg ott voltunk a gondozónők komoly csere kereskedelmet bonyolítottak le, melyik játék melyik szobába való.
11 óra körül búcsút vettünk a társaságtól, Emma hatalmasat integetett mindenkinek, és elindultunk haza. Manócskámnak egyetlen megjegyzése volt a mai napra:
....Anya, ez jó volt....