...A tegnapi sikeres első bölcsis nap után, ma ismét nagy kedvvel indultunk neki. Emma örömmel repült be a kapun, és hamar birtokba vette a rugós elefántot. Míg én megkerestem a gondozónőnket, hogy megérkezésünkről tudassam, ő épp egy kislányt vígasztalt, így nem láthatott bennünket, addig Emmát egy kisebb hadseregnyi törpe vette körül üdvözölték, örültek, hogy egy újabb játszópajtás jelent meg. Ezt azonban Emma nem így fogta fel, ő személyes támadásnak érezte a gyerekek közeledését....szóval ennek hatalmas sírás lett a vége, amiből az következett, hogy az elkövetkezendő fél órában ha egy pillanatra is a látómezejéből orvul próbáltam volna kilépni, azt szintén krokodil könnyekkel torolta meg.
...És aztán jött Kristóf és Zsombor...akik lánykámat levették a lábáról (már most pasizik, mi lesz később? :)) , így már volt játszópajtás, aki terelte a borús gondolatokat. Innentől már Emma nevetésétől volt hangos az udvar...az én legnagyobb megnyugvásomra.
Már ebédre is maradtunk, a mai menü zeller főzelék volt :) /amúgy nem is volt olyan rossz / hűűű gondoltam, na ebből tuti nem fog enni....bár köretnek husi mellé püré formájában szereti...de végül a sors fintora, hogy úgy kipurcant a nagy motorozós pasizós rohangálásba, hogy a fáradtságtól már semmit nem evett, így nem derült ki, hogy in normal weise vajon ízlett volna e neki.
Miután mindenki megebédelt, előkerültek a kis "tábori" ágyak, édi cicás takarókkal. Ahogy szálíngóztak a gyerkőcök az asztalok mellől, Emma is közölte, hogy itt fog aludni. Egyelőre ez még korai lett volna....tégláról téglára...de végül ez a nap is pozitív élménnyel, és számomra Manócskám haza cipelésével zárult.
Holnap sajnos egyéb sulis elfoglaltságom miatt a szeánszot ki kell hagyjuk, de csütörtökön folyt köv. Reményeim szerint, még így egy nap kihagyás dacára is töretlen lendülettel fogunk majd előre haladni a beszoktatás rögös mezején....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése