...a harmadik nap...
Emma ma is mosolyogva ment be a kapun, sőt, talán még nagyobb lelkesedéssel, mint eddig, ugyanis (mint idáig minden alkalommal) ma is komplett túlélőcsomagot vittünk, amit ott is hagytunk -ez min a kért tisztasági csomi része-...de ma fejébe vette, hogy a mai adagot ő fogja oda adni a Gabinak (ő a gondozónénink), így ami csak a kezébe fért azt mind Emma vitte. :)Nagy örömömre van, hogy hamar elfogadta a Gabit, így reméljük, később sem lesz gond...
Miután itt egész nap esik az eső, az udvari hancúrról le kellett mondani, helyette a csoport szobák tömérdek játéka szolgált fájdalom díjként. Van itt minden...kirakós, logikai, kézségfejlesztő játékok, babák, plüssök, építőkockák, legók...és még sorolhatnám. Amíg Manó sorra próbálta ki a játékokat, én felváltva szolgáltam anya pótléknak az éppen elszontyolodott törpéknek. Néha a szívem szakadt meg egy egy könnyes szempárért...de azért szemmel láthatóan napról napra jobban viselik a helyzetet.
A bölcsinek van saját só"barlangja" illetve van torna szobájuk is (kész kis dühöngő). Ilyen ki sem bújok az ágyból időben, ezt a két helyiséget szokták a gyerekek lefárasztására használni. Ma a torna szoba volt a soros. Miután Emma teljesen jól elvolt a többi aprósággal, így ma volt az első alkalom, hogy kijebb lettem tessékelve, oly annyira belemerült a játékba, hogy fel sem tűnt neki, hogy amíg ő ugra bugrál, addig anya kinn ül a halban, és tövig rágja a körmét...na jó ez enyhe túlzás, még egész jól viselem a megpróbáltatásokat..:)
Kinn ültem, próbáltam a jog jegyzetem okosságait a fejembe verni, amikor is másfél óra (durva) múltán meghallottam, hogy na most esett le, hogy nem vagyok ott...hamar megnyugodott, ahogy meglátott, és némi ölelés és pár puszi elég volt, hogy abba hagyjuk az egerek itatását. Nagyon büszke voltam, hogy elsőre ilyen sokáig el volt...
Aztán, mintha a keddi forgatókönyv megismétlődött volna, úgy kipurcant, hogy az ebédhez már hozzá se akart szagolni. Így megvártuk azért míg a többiek megebédelnek, aztán Emma mosolyogva, nagyokat integetve köszönt el mindenkitől, és ismét cipelhettem haza :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése