Ma elég álmosan indultunk el a bölcsibe..egyszóval ismételten cipelhettem a kisasszonyt. Amint meglátta a zöld kaput, mintha szárnyakat kapott volna, repült a játszótársak felé. A nagy lelkesedés fél órán át tartott, fél 10 körül már a székhelyemül választott pad 50 centis sugarából szinte ki sem akart mozdulni...elfáradt. Ez a délelőtti alvás megvonás egyelőre jobban megviseli, mint gondoltam.
10 óra körül, mint rendszerint mindig megérkezett a gyümilé, majdan ki lettem tessékelve az udvarról, a cseppet sem kényelmes bölcsödei váróterembe...jó tanulást és jó kukucskálást jelszóval:)...az ablakából pont rá lehetett látni a töpörtyűkre, így ha már nem bírtam magammal, ki tudtam lesni, vajon mit csinál a szemem fénye. Játszott. Rendületlenül játszott.
Ebéd idő előtt, amikor párosával szokták behozni a kis virgoncokat a csoport szobákba, hogy átöltözzenek, kezet mossanak..stb, megkértek, hogy a szomszédos "zöld" csoport öltözőjébe ugyan fáradjak már be, hogy véletlenül se vegye észre Emma, hogy anya bizony nem ment el...sőt, elérhető közelségben van. Az ajtó mögött állva hallottam, amint a Gabinak magyarázta gőz erővel, hogy éppen merre kell menni, és merre vannak a cipők, kabátok...annyira édes volt..
Az ebédet is már nélkülem fogyasztotta el, és ma szó szerint elfogyasztotta, büszkén jelentem, megette a főzeléket is és a husit is..
A hamizás végeztével Gabi kikísérte hozzám Emmát, ő nagy msollyal száguldott a karjaimba, és harsányan hozzá tette, hogy anya ez ma is jó volt.
Holnap már reggelire is megyünk, ami azt jelenti, hogy háromnegyed nyolcra jelenésünk van.
Kimondhatatlanul büszke voltam ma rá :O)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése