Miután az utóbbi napok, hetek megpróbáltatásai nem könnyítik meg a minden napjainkat, így igyekszem Emmának mindig valami kellemes programot kitalálni. Vasárnap reggel, az órám után kocsiba pattantunk és átmentünk Gödre...aki még nem járt ebben a romantikus kis ékszer dobozban, hát az tegye meg amint lehetősége nyílik rá, ezt is nagyon tudom ajánlani. Az oda felé utat Emma végig aludta, ezért amikor kiszálltunk az autóból nem hogy a Duna partért nem lelkesedett, de még a sétáról sem akart hallani. Némi cipelés, és kagyló vadászat azonban hamar oldotta az álmosságot...
Nagyokat sétáltunk a homokos, kavicsos Duna parton, néztünk motor csónakokat, vizsgáltuk a hullámokat, láttunk uszályt is, sőt nagy érdeklődéssel voltunk a kajakosok, csónakázók hihetetlen elszántáságval, a víz elég hideg volt...bár azt gondolom, ez is egy életforma, pont úgy mint a lovazás...ha egyszer megfertőz, soha nem tudsz kiszerelmesedni belőle.
Felsétáltunk a gátra, onnan szemléltük a hajók, jetski-k és mindenféle motoros vizenjáró járműcsoda seregét. Majdan megérkezett egy család, két kis krapekkal, akiktől Emma eltanulta a következő egy óra elfoglaltságát: dobáljunk kavicsokat a vízbe. Azon nyomban elindult a sétányon ismét a vízparthoz, és ugyan eleinte messziről és kis kavicsokat, majd sikerein felbuzdulva egyre közelebbről és egyre nagyobb köveket hajigált a vízbe. Ennek persze az lett a vége, hogy néha néha sikerült beletoccsanni a vízbe..de iszonyatosan élvezte a helyzetet. Rengeteg kagylót is gyűjtöttünk, de a nagy játék hevében, az összeset ott hagytuk :O) Na majd legközelebb.
Fél egy körül indultunk haza, miután sikerült kimatekolni az autót az addigra dugig megtelt kis zsákutcából, és hazáig énekelve zártuk ezt a rövidke kirándulást.
Képek is készültek, hamarosan láthatóak is lesznek itt a blogon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése