döntés folyt

Tegnap belekezdtem egy komolyabb eszme futtatásba a döntés fontosságáról...

Szóval azt gondolom, hogy az életben ahhoz, hogy ne csak sodródjunk és ne mások elvei szerint éljünk, vállalnunk kell önmagunkat. Ehhez a folyamathoz viszont elengedhetetlen, hogy először is megismerjük a saját lelkünket, összebarátkozzunk az egonkkal, elfogadjuk kik is vagyunk valójában..
Hiszen nem mindenki zseni, nincs mindenkinek bombanő alakja, nem mindenki álom pasi....lehetsz gátlásos, optimista beállítottságú vagy épp pesszimista, esetleg szentimentális, netán lobbanékony...nem vagyunk egyformák és ugye ettől szép az világ. Azt gondolom, hogy minden jellem korrigálható, de vannak olyan alap tulajdonságok, amikről önámítás azt hinni, hogy változtathatunk rajta. Vagy el tudod fogadni, vagy nem, harcolni csak az észszerűség határáig érdemes, úgy hiszem.
Mindenek előtt ha tisztába kerülsz önmagaddal, már körvonalazódni fog a körülötted lévő világ. De ez az első lépés. Ha magaddal nem vagy képben, az egész, mint egy kártyavár össze fog omlani, és kezdheted előről...
Azt gondolom, hogy mindenki életében eljön a pillanat -ebből több is akadhat egy emberöltő alatt - amikor egy másodpercre engedni kell tova szaladni a világ forgatagát, várni kell, míg kitisztulna a hangok és már nem mások szavát, hanem csak a lelked hangját hallod. Meg kell állni, és hagyni kell időt magunknak, hogy végig gondoljuk mit is akarunk kezdeni az életünkkel. Mi a vágyunk, mik az álmaink és ehhez képest hová tartunk.
Remélem, hogy sokan, akik ezt olvassátok, most a homlokotokhoz csaptok, hogy nahát, én ezt már rég megettem, és tök jó irányba haladok...vagy ha nem is jó az irány, de egy pici módosítással korrigálható, és arccal a boldogság felé álltok.
Egy percig sem állítom, hogy ha esetleg el is tévesztetted az utat, ne lehetne újra megtalálni, nem kell ahhoz csapot papot otthagyni....sőt, törekedni kell, hogy minél kevesebbszer kényszerüljön az ember az enyémhez hasonló lépésre, ráadásul azt gondolom, hogy akkor csináltuk jól, ha nem ismered meg az élet ezen oldalát. Továbbra is azt gondolom, hogy akkor élsz jól, ha minél kevesbbszer kényszerülsz azt mondani, hogy "sajnálom".
Ha pedig már tisztában vagy magaddal, látod a vágyaidat, álmaidat, (amiknek nem árt ha van némi realitásuk)akkor jön a mérlegelés ideje. Mérlegelés :O) akár csak a horoszkópom. Aki ismer egy kicsit is, az tudja, hogy mennyire kofliktus kerülő és harmóniára töredekő vagyok. Gyűlölöm a veszekedést, a vitát, és a feszült helyzetek is megdolgozzák a lelkem. Azt gondolom, hogy nem szabad fejjel a falnak szaladni, annál rosszabbat nem is tehetünk. Mindenre időt kell hagyni, hiszen ezek ugyan leírva nagyon egyszerű dolgok, de a gyakorlatban egy rossz döntés hosszú időre megkeserítheti az ember életét. Láttunk már ilyet...Nem véletlen, hogy eleinknek mindenre meg volt a maga szertartása....gondoljunk csak pl a gyászra, hiába is volt esetleg nehéz egy nőnek az éveket kivárnia míg levehette a feket ruhát, de az ilyen szintű eseményeknek igenis időt kell hagyni, hogy minden pillanatát helyesen tudjuk megélni. De akár jó példa még a terhesség 9 hónapja is, ami felkészíti a nőt az anyává érésre, és a testi-lelki változásokra...nem akarom túl misztifikálni a dolgot, egy szónak is száz a vége, a döntés meghozatala hatalmas erőt ad, de ezzel az erővel helyesen kell kufárkodni, mert egy rossz megítélés akár saját magunkkal, akár a közvetlen és tágabb környezetünkkel szemben hatalmas veszteségeket okozhat; ezzel szemben pedig a jó döntések új szárnyakat adhatnak a zuhanó lelkeknek...