a magyar társadalom családcentrikus ..(?)

válás...elválni....valaminek véget vetni....mind mind egy fogalom kör. Munka után buszoztam hazafelé és, hogy a hangulatomat feldobjam, zenét hallgattam. Kettő körül, mondom meghallgatom a híreket felkiálltással, bekapcsoltam a telefonom rádióját, és egy nagyon érdekes riportot hallottam. A válások és annak demográfiai hatása volt a fő téma. 
Magyarországon minden 2. (!) házasság válással végződik, de az élettársi és egyéb együttélős kapcsolatok 60-70%-a végzi ugyanígy. Majd leesett az állam. Hiszen mi egy alapvetően családcentrikus társadalom vagyunk, ahol az alapegység a családban keresendő, és mégsem tudunk ezzel együtt élni. Vajon mit rontunk el? Vajon mit rontottam el? Hiszen én is erősítem ezt a statisztikát. És mint ugye tudjuk, ahhoz, hogy egy kapcsolat megromoljon, két ember szükséges, azon már lehet vitatkozni, ki milyen mértékben hibázott. 
Döbbenetes volt, ahogy a nő aki az előadást tartotta arról számolt be, hogy mennyire negatív hatással van ez a folyamat a demográfiára. Hiszen a házasságban élők gyakrabban döntenek úgy, hogy gyermeket vállalnak, míg az együttélőknél egyre többször fordul elő a gyermektelenség. Valamint a kvalifikáltság és a gyermekek száma között is fordított arány figyelhető meg, ami szintén a társadalom jövőjére nézve nem túl bíztató. Ellenpéldaként a hölgy Franciaországot hozta fel, ahol évek (kb 20) óta komoly család politika segíti a párokat, így náluk nemhogy nem csökken a születések száma a válság ellenére, de némi stagnálást is mutat. Azt, hogy mi a helyzet ennek kapcsán kis hazánkban, ugye nem kell ecseteljem. Mikor sikerült a döbbenet után felocsudnom, elgondolkodtam...
Mennyi buktató vár egy párra, mennyi nehézség, mégis mennyien vágnak bele a házasság rögös útvesztőjébe....és mégis azt gondolom, hogy jól teszik. Igenis harcolni kell...hogy ne emellett a rendkívül negatív arány mellett húzzunk még egy strigulát, hanem a csekély ellenpólust erőstítsük.