A lövések pár perccel az előtt dörrentek, hogy mi Manóval bölcsödébe indultunk ma reggel. A helyszín beazonosítása érdekében ez a tőlünk egy saroknyira lévő ház előtt történt. Először csak arra gondoltunk, biztos baleset volt a kereszteződésben, aztán hazafelé már láttam, hogy ez ennél sokkal komolyabb.
Belegondolni is hátborzongató mi lett volna, ha pár perccel sikerül korábban elindulni itthonról. Ha nincs az a fránya süni, amit ezerrel kerestünk, akkor sikerül is....az őrangyalunk megint a helyén volt..:O)
Kocsival mentem ki Mogyi citybe, már ez is nagy küzdelmek árán sikerült, ugyanis az egész környéket lezárták, a környező utcákat is beleértve. Délelőtt temetőben voltam a város másik végében, de hiába vártam a helyzet javulását, dél körül még mindig iszonyat mennyiségű rendőr volt a környéken, a járdák, tömbök lezárva, lakcímkártyával engedtek csak be a lakhelyedre, különben sétálhattál.
Így amikor egyre több és több rendőr érkezett és ezzel párhuzamosan egyre több és több lesötétített üvegű autó kezdett parkolni a környező utcákban, úgy döntöttem, hogy inkább hazahozom Emmát a bölcsiből.
Ami még számomra fölöttébb érdekesnek bizonyult, hogy ugyan több kisbusznyi rendőr állomásozik most is a Harmat u. - Kada u. sarkánál (a bámészkódók szóbeszédéből hallva állítólag azt gyanítják a merénylő itt van még valahol a környéken), lezárva teljességgel a Kada utca egy szakaszát, a túloldalt kisebb tömeg várakozik a fejleményekre; a szomszédos iskolában azonban zavartalan minden, ráadásul az kerítésszomszédja annak a háznak is, ahol a merénylet történt, a bölcsit pedig csak az iskola épülete és egy apró utca választja el a helyszíntől. Lehet, hogy én aggódom túl a történteket, de így érzem biztonságban a lányom, ahogy most itt csücsül mellettem!!
Mi lett a mi csendes kis környékünkből????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése