Gyönyörűen sütött a nap, ugyan hideg volt, de ragyogó idő! Ahogy megérkeztünk, már mentünk is tovább. Kitaláltam ugyanis, megfázás ide vagy oda, de ma kirándulunk egyet. Már rég voltunk...így gondoltam elmegyünk Nagymarosra. Ott van komp, hajó, víz...minden ami Emmát érdekelheti. Oda felé jól bealudt a drágám...csak a kikötőben ébredt fel. Ahonnan is épp akkor indult egy komp. Háhá...ez pont minket várt, irány a kassza és már fenn is voltunk a hajón. Ok, most már Visegrádon vagyunk...Emma kiszúrta a Fellegvárat, így megindultunk felfelé a szerpentinen (bevallom azt hittem vészesebb lesz), de minden nehézség megérte, hiszen odaföntről a kilátás egyedülálló, egyszerűen csodaszép.
Íme egy kis áttekintés a Fellegvárról:
A ma látogatható Fellegvár amúgy nem az első vár, amely itt épült. Az első vár, amely a tatárjárás során pusztult el, a Sibrik-dombon, az egykori római tábor alapjaira épült.
A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Lascaric Mária királyné, a királynő hozományából. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A későbbi korokban a fővárost ide helyező Károly Róbert király bővítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerűsítették, vélhetően ekkor készült el az asszonyház is. A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, mely egésze a Duna partjáig tartott, majd ott őrtoronyban végződött. A völgyzárófalakon vezetett az a középkori, Esztergomból Budáig tartó út, melyet északon a kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le.
Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították. A várban az évszázadok során több alkalommal is őrizték a szent koronát a koronázási ékszerekkel, sőt egy rablási történet is fűződik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaőrző hely volt 1529-ig, majd a 1490-től a koronaőrők kezén volt. A török időkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, 1544-ben török kézre került. Ez után felváltva volt a török és a magyar csapatoké, majd legvégül a törökök – miután katonai célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat. Nemcsak a vár, hanem a város is elpusztult, újranépesedése hosszú időt vett igénybe. A vár helyreállítására az első törekvések az 1870-es évek elején történtek, s még napjainkban is tartanak.
Több érdekes kiállítással is találkozhatunk a fellegvári látogatás során:
- A vár történeti kiállítása
- Rekonstruált makett-erődrendszer, vár
- A Szent korona történeti kiállítás
- Panoptikum
- Vadászati, halászati és gazdálkodási kiállítás
Mi e fentiekből a történeti kiállítást a mekettokkal, a Szent korona kiállítást, vadászati-, és halászati, valamint egy fegyver kiállítást néztünk meg.
Haza felé jövet, keresgéltem a sok étterem közt, hogy valahol megebédeljünk, de gondoltam előbb leugrunk a kikötőbe, megnézzük mikor indul a komp. Mit ad Isten, ahogy beállok a kasszához, látom benn áll a hajó...:) OK, akkor Nagymaroson eszünk.
Átérve ismét a túlpartra van egy kedves kis étterem/kávézó iszonyat jófej személyzettel. Itt gyorsan megebédeltünk, illetve az itt némiképp feltételes, ugyanis Emma mindenképp látni a akarta a vízen közlekedő csodákat, így végül némi unszolására egy padra csüccsentünk le, és kielégítve kíváncsiságát végül remek panoráma mellett ehette meg a sültkrumpliját. :)
Igazán kellemes nap volt, picit elfáradtunk ugyan, de asszem újabb csodát varázsoltunk egymás életébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése