Előre gondolva a hihetetlen tömeghullámra akik ilyenkor megrohamozzák a temetőket, mi már jó előre tiszteletünket tettük ott ahol kellett. Bár én azt gondolom, hogy azok akiket elveszítünk, csak akkor válnak valóban halottakká, ha már nincs helyük a szívünkben. De sokaknak valóban csak ez az egy nap jut erre. De hagyjuk is ezt most, hiszen nem erről akartam beszámolni, hanem hogy ezen a lehetőségen felbuzdulva, mely szerint a bacik miatt jól lemondtam az óráimat, de a bacik ugye odébb álltak, így szabad nap maradt a vasárnap is, ma is elmentünk kirándulni. Tegnap nagyon belelkesedtem, hogy a visegrádi szerpentinnel ilyen könnyedén megbírkóztam, így ma az jutott eszembe, mi lenne, ha magamat is letesztelendő elautóznánk a Mátrába, és ha már ott vagyunk, felmennnénk az ország legmagasabb pontjára. Én még elég csöpp voltam amikor utoljára itt jártam, mármint konkrétan a Kékestetőn...így nekem is nagy élmény volt.
Íme egy kis történeti kitekintés:
Kékestetőn már 1958-ben épült egy torony, az azonban már kiszolgált, elavult lett. Tőszomszédságában 1981-re megépült az utóda, és hozzá a kiszolgáló épület. A tengerszint felett 1200 méteres magassáig nyúlik a karcsú antennatorony, amelyet a Uvaterv szolgálati találmánya alapján a Postaber, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat és a Közgép szakemberei építettek. Helyet kaptak benne az adótermek, a mérőhelységek, a laboratóriumok, a raktárak. A 180 méter magas toronynak csak az alsó 80 méteres részét készítették vasbetonból, a következő 80 méter viszont acélszerkezetű, míg a felső 20 méter üvegszövettel merevített műanyag henger. Az építéshez 1300 köbméter vasbetont és félezer tonna acélszerkezetet használtak fel. Helyet kapott benne az egyik szinten egy zárt körpresszó. Fölötte pedig szabad kilátó rész működik.
Az út maga hihetetlenül gyönyörű volt, ált sulis emlékeim jöttek néha elő, amikor a hegyvidéki növényzet sávos változásait tanultuk. Itt ez step by step megfigyelhető. Emma iszonyatosan élvezte ezt az utat is, bár a szint különbség miatt, csak annyit mondott néha, hogy anya nem hallok :O)....aztán nyeltünk egy nagyot...és autóztunk tovább.
A fönn készült képek itt láthatóak.
Apropó: a hegyen olyan hideg volt...konkrétan zuzmarás volt a talaj helyenként, és persze mint a macik úgy be voltunk öltözve.
Még egy megjegyzés:
a kilátó önmagában nagy élmény, felmész a 196m magas épületbe, és ha épp nincs köd Szlovákiába simán átlátni...érzed mennyire pici vagy (én amúgy is) ehhez a hatalmas térhez képest...lenyűgöző a látvány, pláne most így ősszel...az a rengeteg szín: sárga,zöld, piros,rozsda,bordó, barna.... Sőt a kis kávézó is kellemes, jó meleg van, kultúrált, a kávé is viszonylag jó, sőt az árakra sem panaszkodom. Magába a toronyba a felnőtt belép 480.-Ft volt, gyerkőcöknek pedig 3 éves kor alatt gratis.
De hogy ezt is tele kellett firkálni!!!!! Fönn, a külső kilátón a palánkon nincs egy négyzetcentiméternyi tiszta hely, sőt a lift mellett található gazdasági bejárat ajtaján is egy két kreatív elme megörökítette honnan jött és mikor....én mondjuk azt tudnám hová mehetne ha ilyen remek ötletei és kényszeres grafomániája van. Ok, nem morgok tovább...de ezt muszály volt leírnom még. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése