Most kivételesen nem kettesben csavarogtunk, hanem Orsi is csatlakozott hozzánk. Esztergom kiválasztása nem volt túl bonyolult, egyrészt Emma nagyon megszerette a múzeumolást, bár itt jegyzem meg, hogy még némi csiszolni valónk van az ide vonatkozó etikai szabályokon. Valljuk be, Emma nem mindig tudta csöndben kimutatni csodálkozását és tetszését...de asszem ez egy két éves gyerkőc esetében teljesen normális...és akinek ez nem tetszik...hm...másrészről, Esztergom gyönyörű, ott a Dunakanyar menet közben, és nem utolsó sorban lehet kompolni.
A reggeli köd némiképp rámijesztett így Szentendre felől közelítettünk...mire megérkeztünk az időjárás is kegyessé vált, és kisütött a napocska.
Először a várba mentünk be...Emma édes volt, mint rutinos vár látogató előttünk ment, és noszogatott bennünket, akik fotóztunk ezerrel, hogy menjünk már, menjünk már. Remek kiállításokat néztünk meg. Egy családi jeggyel (1560.-Ft) 3 múzeumba: egy vártörténeti, egy kő, és egy általános vármúzeumot láttunk. A fotójegy indokolatlanul drága volt, így ezt kihagytam, de azért egy két kép így is befigyelt....elnézést a minőségért, Emmával a kezemben ez nem volt olyan egyszerű.
Néhán szó a váról:
Az esztergomi Várhegy királyi palotájának építését Géza fejedelem kezdte el a X század utolsó harmadában. Munkáját fia I István folytatta, melynek eredményeképen a 11. század első évtizedében a vár a király legfontosabb székhelyévé vált.
A ma is látható lakóépületeket III. Béla parancsára emelték külhoni építőmesterek, ezzel kialakult a déli sziklacsúcson az uralkodó székhelye, központjában a sokszögletű lakótoronnyal és gyönyörű várkápolnával, melytől északi irányban egy kisebb dombon emelkedik a Szent Adalbert Székesegyház. Első jelentősebb ostromát az 1241-1242-es tatárjárás idején szenvedte el, de míg a királyi várost elfoglalták és feldúlták, addig a kővárral nem boldogultak, azt sikerrel védték meg a spanyol származású Simon ispán és fegyveresei. A 13. század második felében már az egész Várhegyet azesztergomi érsek birtokolta, aki óriási hatalmának tudatában többször az uralkodóval is szembeszállt. A 14. század elején a felvidéki vármegyéket uraló Csák Máté pusztította az érsekség birtokait, míg a cseh származású Vencel király csapatai el is foglalták. Anjou Károly uralkodása idején indult meg Esztergom virágzása, a dúsgazdag érsekség jelentős építkezéseket végzett a Várhegyen. Virágzásának csúcspontját a reneszánsz műveltségű Vitéz János érseksége jelentette, amikor a folyó felőli oldalon az ebédlőpalota megépült,valamint az akkoriban európai hírű függőkert a várhegy Duna felőli oldalán,a kert megmaradt teraszai még ma is jól láthatóak a hegyoldalban.
A 16.sz-ban már a hódító török árnyéka vetődött az esztergomi érsek székhelyére, I. Szulejmán török szultán serege 1543-ban megostromolta és elfoglalta. A török megszállás idején fokozatosan dőltek romba a középkori magyar építészet remekműveiként számon tartott székesegyház és palotarészek. A Habsburg hadvezetés többször is elfoglalta, de az Oszmán Birodalom katonái ismételten visszavették a Buda körüli végvárrendszerük kiemelkedően fontos bázisát. 1594-es ostrománál esett el Balassi Bálint, a korszak legjelentősebb reneszánsz költője.1595-ben Mansfeld Károly parancsnoksága alatt állókeresztény seregek visszafoglalták a várat 10 évre, majd ismét török kézbe került.
A „pogány” hatalmából véglegesen csak 1683 őszén szabadította fel Sobienski János lengyel király seregével, az ő emléktábláját a Duna menti Vízivárosban láthatjuk. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban történt az utolsó katonai esemény, amikor rövid ideig a felkelők tartották hatalmukban a várat.
A 18.sz-ban fokozatosan lebontották védőműveit, majd 1869-re elkészült a régebbi templom helyén a monumentális méretű Bazilika. Az egykori királyi székhely múltjának feltárását az-ben a vár egyes részeit teljesen újjáépítették, és megkezdték a freskók feltárását, felújítását. 200 1930-as esztendőkben kezdték meg. 20008-ban, a Reneszánsz év keretében a vár déli pontján egy új tornyot építettek fel, ami a 2007-ben a vármúzeumban talált Botticelli-freskót, és a Vitéz-studiolót védi a beázástól. A „Fehér torony” átadása, és egy Vitéz János emléktábla leleplezése 2009. május 13-án történt.
A vár megtekintése után átsétáltunk a Bazilikába. Ugyan ez nem Emma kategóriája, de még az ilyen csöpp emberkéket is le tudja nyűgözni a sok színes freskó, a gyönyörű oszlopfők....
Néhány szó a Bazilikáról:
A klasszicista stílusban épült Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Prímási Főszékesegyház a Magyar Katolikus Geház főszékesegyháza az Esztergom_budapesti főegyházmegyében. Magyarország legnagyobb egyházi épülete, és egyben az ország legmagasabb épülete. Méreteit tekintve Európa negyedik legnagyobb bazilikája, a római Szent Péter-bazilika (132 m), a londoni Szent Pál-katedrális (108 m) és a Kölni dóm (157 m) után, világviszonylatban a 18. helyen áll.
Miután jól kinézelődtük magunkat, már komolyan kongott a pocakunk az ürességtől. Esztergomban nem találtunk semmi izgi helyet, végül Visegrádon a Don Vito Pizzériában kötöttünk ki. Megebédeltünk, és felpattantunk a kompra. Ezt majdhogynem szó szerint kell venni, ugyanis egy hatalmas utánfutós jól megrakodós teharutó borzolta a kedélyemet...konkrétan ellökte a kompot a kikötő betonjától amikor átértünk Nagymarosra....
De ez sem szegte egy percre sem a kedvünk....max én öregedtem pár évet míg kimatekoltam magunkat a kikötőből...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése