Emma viselkedése, hangulata sokat elárul számomra, hogy mennyire tudom függetleníteni az életem egyéb zűrjeit a mi kettőnk kapcsolatától. Eddig ez elég jól ment, sőt, akik már értesültek a változásokról, azok árgus szemekkel figyelnek (akarva akaratlan), hogy vajon hogy vészeljük át ezeket a cseppet sem könnyű hónapokat.
Ma a hetedik napon, mint a nagyok, bementünk a bölcsibe, és az ajtóban elbúcsúztunk. Emma bement a többiekkel játszani én pedig mentem a dolgomra.
Délre kellett érte mennem, de annak a lehetőségét is fenntartva, hogy lehet ma ott is alszik, akkor pedig a halban ücsörögve kell megvárjam, míg felébred. Kicsit féltem a tegnapi nap miatt, de mikor se délben, se fél egykor, se egykor nem jött senki, nem hozta ki a lánykámat, így kezdtem nagyon mosolyogni, hogy igen, igen, igen!!! sikerült, és végre itt tud aludni. Kisvártatva jelent meg Gabi, és elmesélte, hogy Emma egész nap nagyon jó kislány volt, ügyesen megreggelizett, kis pityergés ugyan volt, amikor az udvarra mentek ki, de némi vígasztalás és csimpaszkodás után elment játszani a többiekkel. Az ebéd is elfogyott, utána pedig majdhogynem ő volt az első, aki elaludt. Cirka másfél órát sikerült pihiznie, ami tőle szép teljesítmény. (általában max egy óra és megy a huncutkodás tovább).
Egy szó, mint száz a mai napot is siker koronázta, újabb nagy lépést tettünk .... :O)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése